Sajnos a mai fogalmaink szerint a túlsúly nem betegség, pedig ez is éppoly tünete annak, hogy a szervezetben zavar van, mint az érelmeszesedés vagy a cukorbetegség. A túlsúly meghatározására több módszer létezik.
Ezek közül a legkönnyebben használható a BMI (Body Mass Index) vagy testtömeg index, mely bonyolult eszközök nélkül is vizsgálható. Ez a testtömeg és a testfelszín hányadosa. A testfelszínt közelítőleg a testmagasság négyzetével határozhatjuk meg, így a BMI a testtömeg és a testmagasság négyzetének hányadosaként írható le:
Testtömeg (Kg) / ( testmagasság x testmagasság ( m ) )
20-25 között normál testsúlyról beszélünk, 25 feletti BMI túlsúlyt jelent, 30 feletti BMI esetén pedig valódi elhízásról beszélünk, 40 feletti érték a morbid obesitás.
Tünetek
Furcsa lehet, hogy itt tünetekről írunk, de ahogy a bevezetőben is említettük, az elhízás önálló betegségként is megállja a helyét. Nyilván látható valakin, ha túlsúlyos, de ez a probléma további gondokat okoz. Ilyen például a narancsbőr, mely elhízott egyéneken sokkal gyakoribb. Ide tartozhat az alvási apnoe szindróma, mely az alvás során létrejövő légzésszünetet jelenti és az elhízottak kb. 10%-ában megfigyelhető. Létrejöttében szerepet játszik a hasi zsír és a garat zsírjának felszaporodása. De ide tartozik a nagyobb testsúly mozgatása miatt bekövetkező fáradékonyság is.
A legszembetűnőbb azonban a felesleges zsírpárnák jelenléte, melyek különböző mintázatot vehetnek. Legismertebb forma a körte (női) és az alma (férfi) típusú elhízás, bár a kettő között mindenféle átmenet létezik. Az alma típusú jobban hajlamosít más betegségekre, de a körte típusú sem a kicsattanó egészség jele.
Kialakulás
Az elhízás kialakulása legnagyobbrészt az életmóddal függ össze, de örökletes tényezők is szerepet játszanak Az októl, mely lehet idegrendszeri, hormonális vagy genetikai, függetlenül az energiaháztartás egyensúlyzavaráról van szó, első megközelítésben. A zsír ugyanis a szervezet energiaraktára, mely a fölöslegesen bevitt energiát tárolja. Épp ezért ha az energiabevitel meghaladja az energiafelhasználást, a maradék el tud raktározódni.
El tud, de nem mindig raktározódik, hisz az anyagcserénk nem egy automata gép, ami, ha sok a fölös energia, rögtön raktároz. Ha így lenne ugyanis, nagyon kevés normál vagy alacsony testsúlyú ember lenne modern társadalmunkban. Az energiaraktározást sok tényező meghatározza, de ha nincs szükség nagy raktárkészletre, a szervezet feleslegesen nem halmoz, hiszen például a felesleges mennyiséget mozgatni is kell. Épp ezért létezik ideális egyensúly. Így kimondhatjuk, hogy a kóros mennyiségű zsírtermelés, mindig valamilyen zavar következtében jön létre.
A zsír nem csak energiaraktár, de szerkezete folytán könnyen képes megkötni azokat a méreganyagokat (toxinokat), savakat, nehézfémeket, amitől a szervezet nem képes más módon megszabadulni. Így ha túl sok ilyen terhelés ér minket, a szervezet zsírt termel, hogy legyen hova pakolni ezeket a szervezetre egyébként káros anyagokat. A mindennapjaink során sok szennyezőanyaggal találkozunk, melyeket a szervezetünknek valahogy semlegesítenie kell.
Táplálkozásunk már messze nem olyan, mint amikor genetikailag kialakultunk, és szokásaink túl hirtelen változtak meg az evolúciós időszámításhoz képest.
Gondoljuk csak végig. Kezdetben zöld levelekkel, gumókkal, magvakkal, gyümölcsökkel táplálkoztuk. Néha ettünk egy kis húst is, illetve még több halat. A mezőgazdaság és a gabonatermesztés kialakulása, már csak egy későbbi időpontban lépett be a képbe, melyet az állattenyésztés követett. Így táplálékaink kiegészültek gabonákkal és húsokkal. Aztán elkezdtük ezeket feldolgozni, tartósítani és ha folytatjuk a sort, mindenki látja, hova vezetett ez.
A gond csak az, hogy a zöldségek emésztése teljesen más anyagcsere utakat követel meg, mint például a húsoké. A baj nem csak a tápanyagokkal, hanem az azokból keletkező bomlástermékekkel van, és itt most ne említsük a sok mesterséges anyagot, amivel teli vannak. Ezek a bomlástermékek savasak, lúgosak vagy semlegesek lehetnek.
A zöldségek, magvak és bizonyos gyümölcsök lúgosítják –amúgy is lúgos- szervezetünket, míg a többi említett táplálék savasít. A túl nagy savterhelést a szervezet már csak raktárak igénybevételével tudja ellensúlyozni, mely egyenesen vezet az elhízáshoz. Persze mint az elején említettük, több faktor is befolyásolja ennek mértékét. Például aki genetikailag egy sovány alkat, az ilyen táplálkozás hatására sem fog meghízni, de sajnos az említett probléma az ő szervezetét is utoléri, csak más helyeken ütközik ki.
És most említem meg az ételeinkben található színező, tartósító és növényvédő anyagokat, nem is beszélve a gyógyszermaradványokról és hormonokról. Ezek egy része szintén a zsírszövetben raktározódik.
A fenti gondolatok azért fontosak, mert az energetikai okokról számtalan fejtegetést olvashatunk, a savak és mérgek raktározásáról sokkal kevesebbet. Pedig ezt fontos észben tartani egy fogyókúra megtervezésénél.