A címmel nem akarok semmit sem sugallani, és nem mondom meg a tutit sem. Csak olvastam egy cikket a The Telegraph online kiadásában, aminek ez volt a címe: “Minél nagyobb a testsúlyod, annál alacsonyabb az IQ-d”. Már a cím is megbélyegző, így megpróbáltam utánajárni az összefüggéseknek.
Az említett cikk egyébként 2006-os és egy akkori francia kutatásra hivatkozik, ami a népességi kutatásokban nem tekinthető elavultnak, de azóta is történtek utánkövetéses vizsgálatok. Az említett tanulmány szerzői 2200 nőt és férfit vizsgáltak 30 és 62 év közötti életkorral. Olyan memóriateszteket végeztettek velük, melyben szavakra kellett emlékezni, majd visszaidézni azokat. 5 évvel később a teszteket megismételték, és az alanyok BMI-jét testtömegindexét is figyelembe vették. Azt találták, hogy a 20 alatti BMI-vel rendelkezők átlagosan 56%-ára emlékeztek a szavaknak, míg 30 feletti BMI esetén csak 44%-ra. Az 5 évvel későbbi tesztek elvégzésekor azt találták, hogy a vizsgálatban résztvevő elhízott egyének 37,5%-os romlást mutattak, míg a normál testsúlyúaknak megmaradt az eredeti szinten ez a rövidtávú emlékezőképessége.
A szóban forgó vizsgálat óta több vizsgálatot is végeztek, mind középkorú, mind idős személyeken, esetenként 10 éves utánkövetéssel. Nagyon érdekes, bonyolult, de hasonló összefüggéseket találtak. Középkorú személyekben a túlsúly, a hasi elhízás, illetve a jelentős elhízás csökkent szellemi funkciókhoz kapcsolódik, és ha nem változtatnak, az romló tendenciát mutat. A lehetséges mechanizmus a fokozott zsírtömeg miatti megváltozott anyagcsere, illetve gyulladásos folyamatok beindulása, ami az idegrendszer működésére is kihat. Különösen érthető ez, ha azt is hozzávesszük, hogy a vöröshús, a burgonya és a pörkölt fogyasztás szintén kapcsolatban áll a csökkent szellemi kapacitással.
Igen ám, de a fentiek a fiatal és középkorra vonatkoznak. Idős korban megfordul a helyzet, amit BMI paradoxonnak is hívnak a szakirodalomban. Idős korban ugyanis a magasabb BMI jobb szellemi állapottal jár együtt. Sőt a súlyvesztés trendje és mértéke a szellemi teljesítőképesség csökkenésének mérőszáma is lehet. Ez utóbbi összefüggést egyébként középkorú, enyhe kognitív zavarban szenvedőkön is megfigyelték, vagyis az évek alatt csökkenő tendenciát mutató BMI növeli a szellemi állapotromlás mértékét.
Fontos megjegyezni, hogy a BMI csökkenés, vagyis a fogyás és az ezzel párhuzamosan nagyobb esélyű szellemi hanyatlás a spontán súlycsökkenés esetén mutat összefüggést. Vagyis inkább a normális vagy kicsit magasabb testsúly nem akaratlagos csökkenése esetén.
A túlsúly, illetve az extrém túlsúly minden esetben probléma, és annak tudatos csökkentése ésszerű lehet minden életkorban. Idős korban azonban semmiképpen sem szabad a ló túloldaára esni, és a normális ,esetleg kicsit nagyobb testsúlyt el kell fogadni.
Végezetül érdemes megjegyezni, hogy a túlságosan megszorító diéta, az extrém mértékű fogyás, illetve az alacsony testzsírszázalék, hangulatzavar, depresszió forrása lehet. Az idegrendszer működéséhez nélkülözhetetlen ugyanis megfelelő zsírmennyiség jelenléte. Ezt látjuk az időseken is.
A végkövetkeztetésem az lenne, hogy fiatal és középkorban törekedjünk a normális, vagy kicsit alacsonyabb testsúly megtartására. Ennél azonban fontosabb, hogy figyeljünk oda kognitív zavarral küzdő, illetve idős rokonainkra, mert a szellemi hanyatlás talán a legborzasztóbb mind az abban szenvedők, mind rokonaik számára. Ez esetben érdemes rendszeresen kontrollálni a testtömeget és figyelni annak változásaira. Ha ilyen esetekben elhízás nincs jelen, akkor pedig törekedni kell a testtömeg megtartására.
dr. Gulyás Tamás